(Tóth Zoltán József, Pap Gábor, Szántai Lajos, Varga Tibor, Kocsis István és Zétényi Zsolt munkái nyomán)
A Szent Korona-tan gyökerei a messzi régmúltba nyúlnak vissza, szkíta őseink
szakrális szellemiségéből táplálkoznak.
E szellemiség folytatója Szent István király azzal, hogy az országot 1038-ban
Nagyboldogasszonynak felajánlja: országa az „Égi Királynő” szakralitásába
emelkedik (Regnum Marianum: Mária országa).
Írásban a Szent Korona-tant elsőként Werbőczy István Hármaskönyve
(Tripartitum) foglalja össze 1514-ben, a tanról mint egységes alkotmányos
rendszerről ettől kezdődően beszélünk.
A Szent Korona-tant alkotó (íratlan) szokásjogot, valamint a (lejegyzett)
sarkalatos törvényeket egységben összetartozókként tekintjük, rájuk mint
„Történeti Alkotmányra” hivatkozunk.
A Szent Korona-tan a magyar közjogban gyökerező, központi állameszme.
Lényege a következő:
Élő entitásként tekintünk a Szent Koronára, Őfelségére, aki a magyar államiság
főhatalmának kizárólagos birtokosa. Az az uralkodó, akit a Szent Koronával
avattak be – miután őt a Szent Korona tagjainak számító nemesség királlyá
megválasztotta – az országot a nemesekkel egységben irányítja, ami az
önkényuralmat kizárja.
A Szent Korona a szuverén államot képviselő jogi személyiség, tehát nem
csupán valamiféle múzeumi tárgy.
A Szent Korona-tan néhány alapelve:
Nemesi ellenállási jog:
Amennyiben a Szent Korona jogrendjét csorbító önkényuralmi igazságtalanság
történne, az ellenállási jog nemcsak feljogosítja a nemességet, hogy kiálljon
igaza mellett, hanem kötelezővé is teszi számára megvédeni azt – akár
fegyverrel is – az uralkodóval szemben. (Aranybulla, 1222)
A főhatalom nem a királyé, sem nem a népé vagy a nemzeté, hanem a
Nagyboldogasszonyt megszemélyesítő Szent Koronáé – Őfelsége az egyetlen
törvényes uralkodó. Minden állami tisztség, jog, méltóság Őtőle származik; a
föld és az élet fenntartását biztosító összes természeti kincs egyetlen
tulajdonosa Ő; mindenki más csakis részese lehet mindezeknek.
A mindenkori hatalomnak nem újrafogalmaznia kell a magyar alkotmányt,
hanem a Történeti Alkotmányt kell elfogadnia. Attól, hogy az Alaptörvény
– névleg – elismeri a jogfolytonosságot, ő maga még nem válik legitimmé!
Törvénysértés jogot nem alapít – ius iniusta non est lex!
Összeállították:
a Szkíta Önkormányzatok